"A legbelsőbb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk, a legbelsőbb félelmünk az, hogy mérhetetlenül nagy hatalmunk van. A saját fényünk, és nem a sötétségünk az, ami megijeszt minket.
Azt kérdezzük magunktól:
- Ki vagyok én ahhoz, hogy nagyszerű, ragyogó, tehetséges és fantasztikus legyek?
Valójában ki vagy te, hogy ne legyél mindez?
Te Isten egyik gyermeke vagy. Ha azt játszod, hogy kicsi vagy, az nem szolgálja a világot.
Az nem megvilágosodott gondolkodásra vall, ha visszafogod magad azért, hogy mások ne érezzék magukat bizonytalannak a társaságodban.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk Isten dicsőségét önmagunkban.
Ez a kéesség nem csak néhány embernek adatott meg, ez mindenkiben benne van.
Ahogy fényünket hagyjuk, hogy világítson, öntudatlanul is hozzájárulunk ahhoz, hogy mások is ezt tegyék.
Ahogy megszabadulunk félelmeinktől, úgy jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat is."
Mariann Williams

A többség számára a Carter edzőből lehet ismerős a gondolatsor, de én ezt a verziót jobban kedvelem....a filmes kicsit le lett sarkítva. Az ember nem is hinné, hogy valójában önmagunktól félünk/lusták vagyunk kihozni magunkból a maxot. Nem tudom ki hogy van vele, de úgy érzem rám igaz a fenti eszmefuttatás...de dolgozom rajta...nem könnyű